Sokszor felmerül a kérdés, hogy az arany mitől olyan különleges?
Sokan azt gondolják, hogy eljárt felette az idő és nincs többé gazdasági létjogosultsága.
Bármit használhatunk a kibocsátott pénz fedezeteként, ahogy bármit használhatunk pénzként is.
E szerint az aranynak nincs valódi értéke, közmegegyezésen alapul mint minden más.
Ez az elképzelés valójában a fiktív pénzről szól és az aranyat is fiktív módon kezeli, hiszen ennek az elképzelésnek ez az értékrendje, így hajlamos mindent ezen keresztül szemlélni.
Ahhoz, hogy megértsük az arany gazdasági jelentőségét vissza kell mennünk az időben és meg kell néznünk az eredeti, ember léptékű gazdaság alapelveit.
Először bemutatom az eredeti gazdaság alapelveit több kultúrán keresztül, utána pedig azt, hogyan kapcsolódik ehhez az arany.
(http://coffeecup.hu / Kedvenc háttérkép oldalaim: CoffeeCup)
India (Bhárata) - i.e. 3000
Az ősi kultúra Indiában fennmaradt irodalmi öröksége a szanszkrit nyelvű védikus irodalom. A különféle népek és a kultúra mozgásával sok védikus motívum és szanszkrit kifejezés terjedt el és alakult át.
Az egyik ilyen nagy sikert aratott kifejezés a purusa, ami eredetileg a Legfelsőbb Személy különböző formáinak a gyűjtőneve. Rendkívül képlékeny kifejezés, többek között belőle származik a szintén szanszkrit pur vagy puri, vagyis város szó, ami elterjedt az egész világon. Átalakult formái: per (egyiptom, héber), pol, polis, polieus (görög), bury és police (angol).
A védikus kultúrában minden várost a Legfelsőbb Személy egy formája védett.
Ezek a formák a Visnu (Fenntartó) gyűjtő név alá tartoztak, ezen belül mindegyiknek külön neve volt. Visnura nem mint egy hindu istenségre tekintettek, hanem Istent hívták így szanszkrit nyelven.
Egy úgynevezett múrti (képviselő) forma képében voltak jelen a város főtemplomának az oltárán.
Minden Visnu formának volt egy hitvese, akik a Laksmí gyűjtő név alá tartoztak. Ez egy különlegessége a védikus filozófiának, ahol Istennek van női párja. A Laksmí megint egy több szintű kifejezés, ember legyen a talpán aki lefordítja: anya, a szerencse istennője. Az áldás, kincs, gazdagság, pénz képviselője. Itt ezek elsősorban nem anyagi fogalmak, a védákból az tűnik ki, hogy Laksmínak tulajdonították a lelki áldást, ami abszolút tulajdonsággal rendelkezett és így megvolt az anyagi megfelelője is. Ezen keresztül vonzotta azokat is akik csak az anyagi áldást voltak képek megérteni. Az üzenete világos volt. Ő a szerencse istennője, mindene megvan, nem lehet elégedetté tenni semmivel, egyetlen vágya, hogy szerelmét Visnut szolgálhassa. De aki szeretett férjét, Visnut követi azt minden elképzelhető áldásban részesíteni fogja. A pénzt e szerint Visnu szolgálatában kell lefoglalni, mert akkor tölti be eredeti rendeltetését.
Ők voltak a város védői. A város védők mint kifejezés aztán egyre profánabb szinten jelent meg, ebből származik az angol rendőr (police) kifejezés is. Míg a pénzre eredetileg a purusa formákat verték rá később leváltották őket az uralkodók és egyéb világi személyek arcmásai.
Minden város szabványos arany pénzt használt, amire a saját múrtijainak a képét verette rá.
Ez a hagyomány rendkívüli mértékben mélyen gyökeredzett a szanszkrit nyelvben. A városra használtak egy másik kifejezést is a hajlékot: dháma, dhám.
Átalakult formái: Dom, Don, Ton, Town (angol, ó-angol).
A város uralkodó murtíját pedig úgy hívták, hogy dhámana vagyis a dháma, a hajlék ura.
Átalakult formája a dominus (mester, tulajdonos, latin).
A város uralkodó murtijai jogi személyiséggel bírtak, a nevükre került adományokat nem lehetett tőlük elválasztani és az ő szolgálatukban kellett lefoglalni, aminek eredményét vissza kellett forgatni a múrtik szolgálatába, a többit pedig szét kellett osztani városlakók között.
A föld és az ingatlan alapvetően a múrtik tulajdona volt. Amennyiben a használójának nem volt örököse, a halála után visszaszállt a a múrtira.
Ez a hagyomány ismerős lehet a korabeli római jogrendből is, ahol pontosan ugyanígy volt azzal a különbséggel, hogy nem a múrtira, hanem az uralkodóra vagy az államra szállt vissza.
A király a múrti nevében uralkodott. A Manu-szamhita szerint a király 6%-os adót szedett, ez háborúban nem haladhatta meg a 25%-ot.
Ez nagyon idealistának és rózsaszínnek tűnhet de ez a hagyomány részelegesen ugyan de mind a mai napig érvényben van Indiában. Jagannátha Puri, hivatalos, közigazgatásilag iktatott, alapító iratában az áll, hogy ezt a várost személyesen Isten alapította és ő a tulajdonosa. A különféle múrtik mind a mai napig jogi személyiségek.
Regionálisan sok dolog funkcionálhatott pénz gyanánt de a védák
leírásai szerint széles körben az arany és más nemesfémek voltak
elterjedve. A Visnu-szútra külön kiemeli, hogy az arany és más
nemesfémek számítanak pénznek.
Hogy miért olyan nélkülözhetetlenek a nemesfémek de különösen az arany, arra hamarosan kitérek de előtte nézzük meg, hogyan gondolkodtak a görögök a gazdaságról. A görög kultúra időben, térben és felfogásban is közelebb áll hozzánk, érdekes lesz látni, hogy mennyire hasonlóan gondolkoztak.
Görögország (Hellász) - i.e. 300
Az emberiség egyik legrégebbi emléke az ősi gazdaságról Arisztotelész művében, a Politikában maradt fenn. Hihetetlen de a Politikán nem fogott az idő. 2300 évesen is tökéletesen aktuális. Világos vonalvezetése van, fogalomrendszere teljes mértékben alkalmazható a modern gazdaságra is.
Az olvasása helyenként kifejezetten döbbenetes élmény. Nekem olyan érzésem volt mintha egy ma élő ember művét olvasnám amit egy vicces fordító verbálisan antikolt.
A Politika voltaképpen a polisz, vagyis az önfenntartó városállam felépítését feszegeti.
Zseniális módon Arisztotelész nem választotta szét az államformát, a társadalmi formát és a gazdasági formát egymástól. Ez a három struktúra, logikus módon egymáson nyugszik és függőségi viszony van közöttük. Egy bizonyos államforma fog egy bizonyos társadalmi formát megszervezni, ami egy bizonyos módon tudja működtetni a gazdaságot.
A gazdálkodás alapja a mezőgazdaság, ebből származnak a termékek és e körül csoportosulnak a szolgáltatások is.
Ezen alapul az árugazdaság, vagyis az ökonómia, amiből a közgazdaság szavunk is származik. De mára az ökonómia (közgazdaság) valójában chrematisztika (pénzgazdaság). És itt el is érkeztünk a téma lényegéhez.
Az árugazdaságnak mint kereskedelemnek a legfontosabb mozzanata a csere. A cserénél egzakt módon meg kell tudnunk határozni, össze kell tudnunk hasonlítani és számon kell tudnunk tartani az áruk, szolgáltatások értékét. De ezek az értékek eltérnek miközben a termékek jó része nem feldarabolható. Tovább bonyolítja a történetet, hogy a keresletnek és a kínálatnak találkoznia is kell egymással.
Nézzünk egy példát. Nekem szükségem van egy kabátra és van helyette egy felesleges cipőm.
Itt két probléma keletkezik.
Nemcsak egy olyan embert kell találnom akinek van egy felesleges kabátja de még ráadásul pont szüksége van egy cipőre is.
A kabát értéke kétszer annyi mint egy cipőé ami egyenlőtlenné teszi a cserét, nekem nincs még egy felesleges cipőm és semmire sem megyek egy fél kabáttal.
A probléma megoldásához szükség lenne egy univerzális árucikkre, amiben minden árunak és szolgáltatásnak kifejezhető az értéke, tetszés szerint felosztható és mindenre elcserélhető.
Ezt az univerzális terméket hívjuk pénznek.
A Politika szövege nem említi a pénz anyagát de a szöveg értelmének a továbbfűzése óhatatlanul elvezet hozzá.
Az ideális pénz tulajdonságai
• Véges mennyiség álljon belőle rendelkezésre.
• Széles körben legyen fellelhető és elfogadható.
• Ne lehessen mesterségesen előállítani vagy hamisítani.
• Nagy mennyiségben csak nehezen, társadalmi összefogással lehessen hozzájutni.
• Legyen könnyen megmunkálható, darabolható.
• Az anyaga legyen tartós -kémiailag legyen inert.
• Az anyagából adódóan rendelkezzen azzal az értékkel amit képvisel -még felületi sérülés esetén is.
• A csere vagy árukereskedelmet segítse ne pedig önálló termék legyen.
• Nehezen lehessen az értékével spekulálni.
• Legyen könnyen szállítható, kis helyet foglaljon -legyen nagy a fajsúlya.
Látható, hogy ha felsoroljuk az ideális pénz tulajdonságait, akkor általában a nemesfémek de különösen az arany tulajdonságait soroljuk fel.
Ezért alakult ki, hogy az arany a pénz mert ennek a legnagyobb a fajsúlya, az ezüst a váltópénz mert ez már könnyebb.
A drágakövek lennének még hasonló helyzetben de rendkívül könnyen sérülnek, főleg törnek, sokuk mint a gyémánt éghető.
Rövid távon és bizonyos területeken előfordult, hogy egy másik anyag megelőzte az aranyat.
Háborúk alatt akkora szükség volt a vasra, hogy átmenetileg drágább lett mint az arany, a pénzverdék is átálltak aranyról vasra. A katonák vaspénzben vagy vas nyílhegyekben kapták a zsoldjukat mert ezt bárhol elfogadták.
A mai napig vannak területek ahol a só aranyárban mozog és betölti a pénz szerepét is.
Ugyanakkor hosszú távon és széles körben az arany nem helyettesíthető semmi mással.
Ajánlott irodalom
-Arisztotelész: Politika
-Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda: Srímad Bhágavatam
-George Buhler: Manu-szamhita
-Király Liliom: Visnu-szútra
-Miles Davis: Sri Chanakya Niti-Sastra
-Stephen Knapp: Proof of Vedic Culture's Global Existence
